Mese az Alkimistáról

A tarot-kártya életünk eseményeit jeleníti meg, minden lehetséges helyzetet felvonultatva.      
Italo Calvino  író tolla nyomán a tarot képein összefüggő alakzatok, történetek születnek meg. Az egymást keresztező sorsok kastélya a tarot képeinek megfejtése különböző történetekbe ágyazva. Nézzünk egy részletet a könyvből:

     " Már ifjúkora óta egyetlenegy szenvedély mozgatta, mégpedig az, hogy az elemeket kedve szerint átalakíthassa. A nagy kísérletezésben végül olyan nőnemű lényekhez fordult tanácsért, és közreműködésért, akik olykor az erdők mélyén akadnak utunkba, minthogy boszorkánysággal, és jövendőmondással foglalkoznak. (mint az is, akit most babonás tisztelettel nőpápaként mutatott be.)



A következő lap a Császár valóban az erdei boszorkány jóslatára utalhatott:
- Te leszel a világ leghatalmasabb embere.
Nem csoda hát, hogy alkimistánk magas lóra ült, s nap mint nap azt várta, hogy rendkívüli változás essék életében. Alighanem ezt az eseményt jelezte a következő kártya, akiben jó néhány mesterséget űző mutatványost avagy varázslót látják.
Hősünk tehát, midőn felnézett munkájából, egy mágust pillantott meg, aki szemben ülve görebeit, és lombikjait forgatta.
- Uraságod kicsoda? És mit csinál itt?
- Hogy mit? Mindjárt megmutatom! felelte a varázsló, és egy tűzön hevülő edényre mutatott.
A sugárzó tekintet kíséretében társunk a pénz hetest vetette asztalra, nem hagyott bennünk kétséget: Kelet kincsesbányái tárultak fel előtte tündökölve.
- Meg tudod-e adni az aranycsinálás receptjét? kérdezhette ekkor mutatványosunktól.
A következő lap a pénz kettes volt, valamiféle adásvétel, csereügylet jele- gondoltuk.
-Eladom a titkot! válaszolta minden bizonnyal a rejtélyes látogató.
- És mit kérsz cserébe?
Mindnyájan ezt a választ vártuk: A lelkedet!- ám mindaddig nem vehettük biztosra, amíg a mesélő föl nem fedte a következő lapot, ez pedig az ördög volt. vagyis a mutatványosban felismerte mindenféle keverés-kavarás, mindenféle alakváltoztatás ősi fejedelmét, mint ahogy asztaltársunkban ekkor mi is felismertük Faust doktort.

- A lelkedet-válaszolta tehát Mefisztó. Ezt a fogalmat nem is lehet másképp ábrázolni, mint Psyche csillag kártya lapon látható. A kehely ötös ezután következett, értelmezhettük úgy is, hogy az ördög elárulta az aranycsinálás titkát Faustnak, meg úgy is, hogy koccintanak a megkötött alkura. De lehettek a kelyhek harangok is, amelyek kondulásukkal megfutamították a pokolbeli látogatót.

alakjával, aki ifjú lányként megvilágítja lámpásával a sötétet, ahogyan a
- A lelkemet? kérdezhette újból a mi Faustunk.  Hátha nincs is lelkem?!
 Ám Mefisztó talán nem is csak egyetlen lélekre pályázott. Aranyhoz jutván várost építesz majd, mondta Faustnak- És én az egész város lelkét akarom.
- Áll az alku.
Most már csak a szerencsekerékre kellett magyarázatot találnunk, mely a tarot kártya legbonyolultabb ábráinak egyike. Jelenthette egyszerűen azt is, hogy a szerencse Fausthoz szegődött, ám ez túlságosan kézenfekvő föltevésnek látszott. Okkal feltételezhettük viszont, hogy az ördögi titok birtokában gigantikus tervet szőtt a doktor. Arannyá kívánt változtatni minden átváltoztathatót. A tízes számú kártyafigura ekképpen konkrétan a Nagy Aranymalom működésbe lépett gépezetét ábrázolta volna. Különböző életkorú alakok pedig, akik a kereket forgatták vagy vele együtt forogtak maguk is, azt a rengeteg földi halandót példázták, akik buzgón segédkeztek a kivitelezésben.
A történet két záró lapja már ott feküdt az asztalon a kard kettes, és a mértékletesség. Az Aranyváros kapujában minden betérni vágyónak Őrök állták útját, nehogy a villáslábú végrehajtó bárki képében bejuthasson.
Fölösleges bezárnotok a kapukat- mondhatta nekik a vízhordó lány.
- Attól félsz, hogy lelünk az ördög kezére jut?  kérdezhették ekkor a városlakók.
- Nem. Attól, hogy már nincs mit neki adnotok. "